A szülő nem pedagógus: íme az élményt jelentő meseolvasás trükkje

Az esti meseolvasás mind a szülőre, mind a gyermekre jó hatást gyakorol, közös élményt és kapcsolódási pontokat eredményez. A szülő saját nevelési eszköztára közvetetten bővül, átvitt módon tanulhat a mesék megoldásaiból, míg a kicsik a szókincsüket, koruk sajátosságából eredő élettapasztalataik hiányát pótolhatják a varázslatos történetekkel. Igen ám, azonban könnyű átesni a ló túloldalára, ha szülőként tudatosan akarjuk a gyermekeket még az alvási időben is okítani. A téma kapcsán Szabó Ágnes, A Tulipán Csoport mesekönyvsorozat írója, Polgár-Nagy Ágnes pedagógiai-szakpszichológus és Rapatyiné Kovács Regina, óvodapedagógus osztja meg a legfontosabb tudnivalókat.

A mesék a felelős szülők eszközeiként szolgálhatnak, hogy a gyermekek életkorukból adódó sajátos kihívásainak leküzdésében a kicsik segítségére siethessenek. Legyen szó az intézményekbe való bekerülés (óvoda, iskola) miatti szülőktől való elválásról, egy új testvér születéséről, a családmodell változásáról (válásról, nagyszülő odaköltözéséről stb.), vagy épp csak annyiról, hogy a szülő nevelési módszere mennyire passzol adott gyermek személyiségéhez, rengeteg szorongást, félelmet, rosszabb esetben gyermekkori traumát okozhatnak a kicsikben.

Legkésőbb óvodás korukban a gyermekek kénytelenek új, tágabb közösségekbe menni, ahol rengeteg ismeretlen inger és élmény várja őket. Rapatyiné Kovács Regina, óvodapedagógus szerint a szülők általában már az óvodai beszoktatás előtt igyekszenek felkészíteni a gyermekeikért: „A legtöbb szülő sokat beszélget a gyermekével arról, hogy milyen lesz majd az óvoda, az óvodai élet. Elmesélik, hogy ott is lesznek játékok, autók, plüssök, babák, kirakósok, és az udvaron is van csúszda, bicikli, labda stb., kipróbálják az odavezető útvonalat. Ezek az előkészületek nagyon hasznosak, erősítik a gyermekek biztonságérzetét.” Ez mind fontos a szakember szerint, ugyanakkor egy sor olyan kihívás is akad, amellyel a 3-6 éves korosztály sok esetben előzmények nélkül szembesül az intézményes közegben.

Rapatyiné Kovács Regina elmondása szerint hét kiemelkedően fontos, eddigi életükhöz képest komolyabb kihívást jelentő nehézséggel találhatják szembe magukat a mindennapok során:

1. Nem jönnek értük időben a szüleik

2. Védőnők, orvosok látogatása

3. Ismeretlen, általuk nem szeretett étel kerül eléjük

4. Otthon marad a biztonságot jelentő alvóka vagy játék

5. Nagyobbaknál jellemző, hogy nem tudnak aludni csendespihenő során

6. Nagyobbaknál jellemző, hogy a barátkozással akadnak gondjaik

7. Nagyobbaknál előforduló gyermekszerelem

Ezek a megszokott élethelyzettől eltérő, új tapasztalatok keverednek a gyermekek otthonról hozott berögződéseivel. Legyen szó a személyiségükből, ill. nevelésükből adódó tulajdonságokról: a bátortalanságukról, alacsony önértékelésükről, szorongásukról, önállótlanságukról, vagy pont, hogy a szülő által látott, részint vagy teljesen átvett hiedelmekről, elvárásokról az intézménnyel és a teljesítménnyel kapcsolatban, mind-mind jelentősen befolyásolják, hogyan boldogulnak a kisgyermekek.

Mesés élményekkel vértezhetjük fel a gyermekeinket

Mivel ebben a korban a gyermekek gondolkodását teljes egészében az érzéseik, benyomásaik vezérlik, továbbá tárgyilagosságra, objektív látásmódra nem képesek, még nehezen tesznek különbséget lehetetlen és lehetséges között, fantáziájukkal árnyalják a világlátásukat. Az, hogy a fantáziájuk miből táplálkozik, befolyásolja, hogyan reagálnak az új, váratlan helyzetekre.

Polgár-Nagy Ágnes pedagógiai-szakpszichológus nem győzi a szülő és gyermeke közös meseolvasásának fontosságát hangsúlyozni: „A gyermek a mesén keresztül tanul és érez, mivel a mese megismertet, megértet, megéreztet, megéltet, feldolgoztat és örömöt ad a mindennapokban.” A szakember felhívja a figyelmet, hogy egy képzeletbeli világ közös megismerése, közös kaland átélése nem pótolható semmivel, így hangos könyvvel, CD-vel, TV-vel vagy egy YouTube lejátszási listával. A szülő megtapasztalja, hogy a kapcsolat közte és gyermeke között elmélyül, épül, pozitív érzelmi kapcsolódást eredményez. Emellett közös nyelvet teremthet meg közöttük, a gyermekéhez kötődő későbbi nehézségek megoldásában is nagy szerepet kaphatnak a közös tapasztalatok. Ezzel egyidejűleg a kisgyermekek gondolkodási funkciói, logikai készsége, verbális készsége, figyelme és emlékezete, érzelmi intelligenciája fejlődik a meséknek köszönhetően. Személyisége kiegyensúlyozottabbá válik, problémamegoldása fejlődik, oldódik a szorongása.

Polgár-Nagy Ágnes ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy minden jó szándék ellenére át is lehet esni a ló túloldalára. „Nagyon fontos, hogy a gyerek számára a mese az átélés csodás élménye legyen, és ne érezze a tanítás, gyógyítás célját – kivéve, ha tanmesét olvasunk neki. Ezért lényeges, hogy a meseolvasás után, főleg, ha az esti mese, kerüljük a tanulságok levonását, az okítást, a visszaidézést, mert akkor pedagógusává válunk gyerekeinknek, és a mese eredendő funkciója elvész. Bíznunk kell a meseíróban, hogy a mese önmagában segít, elég, ha elolvassuk, és témája, felépítése segíti gyerekünket. Természetesen, ha a gyerek kérdez, akkor a mese témájánál maradva válaszoljunk, de meseolvasóként arra törekedjünk, hogy az élményt biztosítsuk, és ne akarjuk az átélt történéseket racionalizálni.”

Szabó Ágnes, író-illusztrátor a saját gyermekeivel átélt tapasztalatainak birtokában kifejezetten olyan történeteket, eseményeket dolgoz fel, amelyekről tudható, hogy garantáltan bekövetkeznek az óvodás korú kicsik életében. „Nem kellene, hogy traumaként éljék meg a gyerekek az óvodát” – fogalmaz. „Éppen ezért olyan, az ő életükben fontos eseményeket jelenítek meg varázslatos megoldásokkal, tanulságokkal, amelyek a félelmeiket, bizonytalanságukat csökkenthetik.”

Ugyanakkor fontosnak tartja leszögezni, hogy a gyermeki képzelet nem erősebb, intenzívebb a felnőttkorinál, azzal ellentétben viszont szabadabb. „A kisgyermekeknek az ellentmondások, mesés elemek nem lógnak ki úgy a világ rendjéből, mint a felnőtteknek. Ők a tökéletesség felé törekvő megoldásokat keresik mindenhol, és ezekbe a törekvésekbe beleférnek a mágikus elemek. Ehhez nyújtanak értékes táptalajt a jó mesék, ahol győz a jó, sikerül megoldani a lehetetlent, és végül mindig feloldódik a feszültség” – magyarázza a szerző. – „A Tulipán Csoport nyolc kisgyermekének kalandjain keresztül megismert helyzetek egészen biztosan bekövetkeznek majd a való életben is, viszont addigra már a gyermekeknek lehet fogalmuk arról, mi vár rájuk, nem fognak félni az ismeretlentől.”

Szabó Ágnes, az A Tulipán Csoport mesekönyv-sorozat írója és illusztrátora saját tapasztalataiból merítve gyűjtött össze egyelőre 24 speciális, óvodás korú kicsik és szüleik számára kihívást jelentő élethelyzetet. A mesékben minden alkalommal az Óvónéni és a Tulipán Csoport nyolcfős közösségének kis tagjai élhetik át a valóságból is jól ismert kalandokat: a beszokás kihívásait, délután a szülő késését, a doktor bácsival vagy védő nénivel való találkozást, az óvodás-szerelmet. A történetek során az életszerű helyzetek színes, vidám képekkel kiegészülve, többnyire varázslatos megoldással zárulnak, felvértezik a gyermekeket a várható újfajta szituációkra.