Feladatokkal taníthatunk felelősséget
Segíthetünk abban, hogy miközben gyermekünk személyisége fokozatosan tör elő, formálódik, néhány olyan tulajdonságra is szert tegyen, ami felnőttként majd a hasznára válhat. Talán ez nem túl nagy újdonság. Ezek egyike, ha kellő felelősségérzettel rendelkezik, hiszen a későbbiekben könnyebben küzd majd meg az elé tornyosuló akadályokkal, hiszen rendelkezik majd az ehhez kellő önbizalommal, motivációval. Ez azért fontos, mert bár ez lassanként épült fel, felismeri majd a tettei jelentőségét és a következményeit, tisztában lesz kötelességeivel, ezáltal pedig önmagával, a képességeivel.
Adjunk neki időt!
A tökéletességre való törekvés sok felnőtt életét keseríti meg a mindennapokban, akár vannak gyermekei, akár nincsenek. Ezt ma egy pozitív tulajdonságként tartjuk számon, de rengeteg negatív hatása is van, ha pedig nem csak magunkat gyötörjük fele, hanem a családunkat is, az nem sok jót hoz magával. Éppen ezért, ne várjuk el gyermekünktől, amikor a cipőfűzés megtanulásával bajlódik, hogy tökéletes nyuszifüleket kössön, legyen csak kajla néha. Engedjük meg neki az érzést, hogy anélkül is képes dolgokra, hogy mi megcsinálnák helyette. Éppen ezért tegyük lehetővé számára, hogy évezhesse az alkotás folyamatát, ha például gesztenyéből készít figurát, ne vegyük el tőle, hogy kijavítsuk a munkáját. Nem slendriánságra neveljük ezzel, pusztán hagyjuk, hogy kipróbálhassa magát.
Legyenek elvárásaink!
Az előbbiek tehát nem azt jelentik, hogy mindent is szabad. Igen is fontos, hogy legyenek elvárásaink, csak az nem mindegy, hogy mifélék ezek. Nyugodtan megkérhetjük az iskolásunkat, hogy vacsora előtt ne pakolja ki az összes legot a szőnyegre, ahogy arra is, tartson rendet a szobájában. Fontos, hogy figyelembe vegyük az életkorát, és ahogy a legtöbb esetben, itt az egyik legjobb út, az arany közép.
Mindenki hibázhat
Szülőként mindenki ismeri, legfeljebb nem ismeri fel, hogy bár mennyire igyekszünk, nem mindenki tökéletes. Ez bizony igaz a gyerekekre is, és úgy általában mindenkire. Éppen ezért engedjük meg a picinek is, hogy megtanulhassa ezt. Nem arra gondolunk, hogy bármit tesz, mi majd megoldjuk a keletkezett helyzetet helyette, hanem arra, hogy segítsünk neki megtanulni, hogy a tetteknek következménye van, de sok esetben lehet tenni valamit a megoldás érdekében. Amikor például temperás kézzel ad teljesen új megjelenést a kanapénknak, mondjuk el neki, hogy annak kitakarításában ő is részt fog venni. Ha hibát vét, segítsünk, hogy szembenézzen vele, ezzel elkerülhetjük, hogy megfutamodjon, esetleg hazudjon később. Ha házon kívül történik az eset, segítsünk neki, hogy be merje vallani tettét, ha például ő rúgta be a focilabdával a szomszéd néni ablakát, ilyenkor majd például a zsebpénzéből áldozhat, hogy a javításban is szerepet vállaljon. A hibák segítségével könnyebben ismeri majd meg, hogy mit lehet tenni a kijavításukért, megoldásukért.
Nyitókép: Unsplash
