Engedd a gyermekedet az önállóság útján lépegetni

Ezek a gyerekek az óvodába kerülve lehet, hogy nem tudják még bekötni a cipőfűzőjüket, kisiskolás korukban csak anya vagy apa mellett lesznek képesek megírni a leckéjüket, felnőttként pedig képtelenek lesznek egy szöget a falba verni, egy húslevest megfőzni, vagy éppenséggel egy-egy problémát megoldani.

Miért is van szükségük arra a gyermekeknek, hogy önállóságot tanuljanak, hogy önállóak legyenek? Egy mondatban is meg lehet ezt fogalmazni. Hogy képesek legyenek boldogulni az életben. Ahogy nő a gyermek, úgy egyre több teher kerül le a szülők válláról, már amennyiben a gyermek az önállósulás útján kezd lépegetni. Vagyis, egy bizonyos kor után rá lehet bízni, hogy bevásároljon, hogy egyedül menjen el az orvoshoz, ha beteg lesz, hogy elkészítsen magának egy szendvicset, ha megéhezik. A későbbiekben pedig a szülőkről való leválást segíti elő a szülő azzal, ha a gyermeke képes önállóan is gondolkodni, cselekedni és döntéseket hozni.

Egy idő után ugyanis minden gyermeknek meg kell tanulnia, hogyha felnőtt, hogy ugyan támaszkodhat a szüleire, de vannak helyzetek és szituációk, amikor már csak magára számíthat. A szülőnek azt is figyelembe kell vennie gyermeke nevelésekor, hogy előbb-utóbb a csemetéje is felcseperedik, megnősül, férjhez megy, saját gyermekei lesznek, tehát neki is lesz egy saját élete, családja. A szülő azzal könnyíti meg a saját gyermekének jövőbeni életét, ha egy különálló „lényként” tekint rá, akinek születésétől kezdve saját személyisége van és, akinek egészen pici korától meg van az igénye az önállóságra. Ha azonban anya ennek az önállósulási törekvésnek az útjába áll, akkor biztos lehet benne, hogy komoly problémái lesznek, hiszen a gyermek nagyobb korában visszautasít minden olyan feladatot, vagy tevékenységet, amit egyedül kell véghezvinnie.

Amikor még kicsi a gyermek

Amikor a gyermek kicsi, akkor is hagynunk kell, hogy önállóan felfedezze a számára nyiladozó világot, persze lényeges, hogy ezt szülői felügyelet mellett tegye meg. A szülő feladata, hogy motiválja és buzdítsa gyermekét és a szeretetével, a segítségével megtanítsa gyermekének azokat a lépéseket, amelyek abban nyújtanak számára segítséget, hogy kellő önbizalommal rendelkezzen ahhoz, hogy önállóvá váljon.

Ahogy cseperedik a gyermek

Ahogy a gyermek cseperedik, lehet számára feladatokat adni, persze az életkorát figyelembe véve. Még az óvodába lépés előtt is segíthet anyának vagy anyának a háztartási vagy a ház körüli munkákban. Egy kétéves is kiszaggathatja a süteményt anya segítségével, vagy oda tudja adni apának a szerszámokat, amikor apa valamit szerel.

Az óvodáskorú gyermek már örül, ha ő választhatja ki a másnapi öltözékét, vagy reggelente ő kötheti be a cipőjét. Nem baj, ha egy kicsit tovább tart a kelleténél a reggeli készülődés, de nem szabad a lelkesedését elrontani azzal, hogy helyette csinálunk meg dolgokat. A kisiskolás már képes arra, hogy néhanapján elmosogasson, vagy felporszívózzon. Kamaszkorban pedig egyre több és több feladatot is elvégezhet a gyermek, sőt ilyenkor már jó, ha egy-két ételt is össze tud állítani magának.

És amikor már felnőtt

Azokból a gyermekekből lesz igazán önálló felnőtt, akinek a szülei nem oldottak meg és végeztek el mindent a gyermekük helyett. Nyilván, az első próbálkozásoknál fog ejteni hibát a gyerek és lehet, hogy nem tökéletesen csinálja meg, amit rábíztunk, de legközelebb majd biztos, hogy sokkal ügyesebb lesz és az idő múlásával egyre jobb és szebb munkát ad ki a kezei közül. A gyermeknek az is szükséges, hogy neki is legyenek saját feladatai a családon belül és ezekért neki kell felelősséget vállalnia. Biztos lehetsz benne, hogy ezzel a gyermeked önállósulását segíted elő, aki felnőttként képes lesz egyedül is döntéseket hozni, önállóan létezni és felelősségteljesen gondolkodni.