Versenyezzen a gyerek, vagy ne? 3 érv és 3 ellenérv

3 érv a versenyzés mellett

1. A versenyzés önfegyelemre tanít

Amennyiben a gyermek sportol valamit, úgy nagyobb önfegyelmet képes gyakorolni, merthogy a sport erre is megtanít. Ennek pedig nagy hasznát veszi a gyermek a tanulásban, hiszen sokszor ott van a tehetség a gyermekben, csak hiányzik a kellő motiváció, na meg persze a szorgalom is. Az a gyermek, aki rendszeresen sportol és emellett versenyekre is jár, hamar megtanulja, hogy a sikerért bizony meg kell dolgozni. És az iskolát is kihívásnak fogja tekinteni, még azokat a tantárgyakat sem hanyagolja el, amelyekben éppen nem remekel.

2. A verseny magabiztossá tesz

A sport tehát sok-sok önfegyelmet kíván, na meg persze kitartást és sok lemondást. Ezek a lemondások aztán rendszerint meg is térülnek, hiszen a gyümölcs egyszer beérik, és azt vesszük észre, hogy a gyermek kinövi a szobáját, hiszen annyi érme és kupája lesz, hogy már alig fér azoktól. A sikerélmények jót tesznek az önbizalomnak. Azok a gyerekek, akik jók valamiben, és ezt elismeréssel díjazzák, sokkal magabiztosabbak és ez bizony nagyon hasznos, hiszen sok esetben, az életben nem csak a tehetség, hanem a jó fellépés is számít. De még milyen sokat számít!

3. Egészségesebb élet

A sportolók sokkal egészségtudatosabbak, mint a sport nélkül élő társaik. Jobban odafigyelnek az étkezésükre, a mozgás szerepét nem kell hangsúlyozni, hiszen ezzel nem csak a testüket tartják karban, de a lélekre is gyógyír a mozgás. Ezek az egészséges szokások sok esetben még akkor is megmaradnak, amikor felhagynak a sporttal. A mozgás szeretete szinte beléjük ivódik, az egészséges táplálkozás pedig az életük részévé válik, amely szokásokat a saját családjukra is átörökítenek a későbbiek folyamán.

3 érv a versenyzés ellen

1. Kevés én és közösségi idő

Azok a gyerekek, akik versenyszerűen sportolnak, általában korán kelnek, hogy még iskola előtt részt vegyenek egy-egy edzésen és az sem ritka, hogy suli után is a sport tölti ki az délutánjaikat, estéiket. Az önfegyelem ebben az esetben is nagyon hasznos, viszont olyan dolgokból, eseményekből maradnak ki, amelyet minden gyermeknek át kellene élni, meg kellene tapasztalni. Ilyen lehet egy buli a barátokkal, vagy egy jó mozifilm megtekintése, vagy egyszerűen csak a barátokkal és a családdal eltöltött idő az, ami kimarad ezeknek a gyerekeknek az életéből. Természetesen, lehetnek olyan barátaik, akik szintén sportolnak, de ez is egyfajta munka, így ők a szórakozás élményét nem tapasztalják meg, vagy nem úgy tapasztalják meg, mint a nem versenyző, sportoló társaik.

2. Lelki és fizikai stressz

A folyamatos készülés a versenyekre nem csak testileg, de lelkileg is megterhelő. Nyilván, ha a gyermek nem bírná az ezzel járó feszültséget, az hamar megmutatkozna, azonban itt nem csak erről van szó. A versenyeken átélt izgalom még hasznos is, hiszen jobb teljesítményre sarkall, de mi van akkor, ha a gyermek folyamatosan kudarcot vall? Nem lehet mindenkiből elismert sportoló és bizony, aki erre hajt és mégsem teljesülnek az álmai, felteheti magában a kérdést, hogy megérte, nem lett volna kifizetődőbb a többiekkel lógni, játszani, szórakozni, míg én a semmiért küzdöttem?

3. Könnyen kiéghet

Az a gyerek, aki folyamatosan nyer egy-egy versenyen, könnyen megélheti azt a sikerhez vezető utat, amelyet sok esetben csak a felnőttek szoktak megtapasztalni. Az ilyen gyerekek egy idő után nem találnak célt az adott sportban, mert már minden létező elismerést besöpörtek. A későbbiek folyamán, ha nem is a sport területén, hanem teljesen más területen kellene teljesíteni és motiváltnak lenni, nem lesz hozzá sem kedvük, sem erejük, hiszen ők már letettek valamit az asztalra és azt kívánják, hogy tőlük már senki, soha ne is várjon el semmit.