4 szülői stratégia a megfelelő gyermekneveléshez

1. A kitartás fejlesztése

A kitartás, az erőfeszítés, mindig meghozza a gyümölcsét. Érvényes ez a felnőttek erőfeszítéseire és a gyerekek küzdelmeire. A gyermeknek tudnia kell, hogy ingyen soha, semmi nem hullik az ölünkbe, de ha szeretünk valamit, és tehetségünk is van az adott dologhoz, akkor kemény munkával és kitartással meglesz az eredménye is a munkánknak. Ha azonban a gyermek azt látja, hogy a szülő is könnyen feladja a dolgokat, akkor benne sem lesz meg a küzdési képesség és sok mindent könnyen feladhat.

2. Erősítsünk és segítsünk

A gyerekek nem egyformák, még egyetlen családon belül sem. A szülő egyik legfontosabb feladata az, hogy megerősítse a gyermeket abban, amiben jó. Mindemellett az is fontos feladat, hogy a gyermek meg tanulja kezelni a kudarcokat és tudja, hogy nem lehet mindenben sikeres. Mindig arra kell a szülőnek törekedni, hogy a gyermek képességeit és készségeit fejlessze, és ne akarja, hogy mindig, mindenben tökéletes legyen. Az a gyerek, aki tudja, hogy miben jó és kellő önbizalma van, illetve nem okoz neki gondot a kudarcok megemésztése és elfogadása, sokkal boldogabb felnőtt válik belőle, mint abból a gyerekből, aki mindig, mindenben jól akar teljesíteni és képtelen elfogadni a korlátait és az ebből adódó kudarcait.

3. A gyermeki autonómia

A gyermeki döntéseket tiszteletben kell tartani. Mit is jelent ez? Ha egy hároméves gyermek azt mondja, hogy egyedül is be tudja kötni a cipőjét, akkor higgyünk neki és ne nevessük ki. Amennyiben mégsem sikerül elsőre, akkor sem szabad gúnyosan reagálni, hiszen ezzel a gyermeknek meghagytunk egy döntést és engedtük, hogy önállóan is tegyen valamit. A gyerekeknek is szükségük van arra, hogy önállóan hozzanak meg bizonyos döntéseket, hiszen ezzel a függetlenséget biztosítjuk számára és még a kreatív gondolkodási képességét is fejlesztjük.

4. A szülői visszajelzés

Az, hogy a szülő miként beszél és viselkedik a gyermekével, nagyon meghatározó a gyermek életében. A szülői visszajelzésnek nagyon fontos szerepe van a gyermek fejlődésében és viselkedésének kialakításában. Nagyon fontos, hogy ne a gyermeket dicsérjük, hanem a tetteit. Tételezzük fel, hogy a gyermek ötöst kap az iskolában. Mi ezért megdicsérjük, és azt mondjuk rá, hogy okos. De mi van akkor, ha a gyermek egy nap egy kettessel állít haza? Nem mondhatjuk neki azt, hogy buta vagy. Mindig a tetteket bélyegezzük meg, mindig azokra aggassunk jelzőt, ne pedig a gyerekre.